Egy kislány aki megmentheti testvére életét.

Sziasztok! 

"Amit akartok, hogy tegyenek veletek, azt tegyétek másokkal"
/Máté 7:12/.


Van két kedves, nagy szemű aranyos ismerősöm. Nevük Madarasi Botond, és Madarasi Lili.

Botondnak nagyon csúnya betegsége lett. A leokémiának egy olyan formája, ami az országban csak három gyereknek van.

Már kapott kemoterápiát a pécsi gyerek klinikán.

De Budapesten fog csontvelő átültetést kapni. A nővérét megvizsgálták, és Lilike alkalmas rá. Megmentheti testvére életét. A műtét sokba fog kerülni. Aki tud segíteni, az tegye meg, a család szívesen fogadja. Akár az anyagi támogatást, akár a jó szót, buzdítást.

Milyen jó lesz, amikor már nem lesz betegség, sem fájdalom sem halál. Mert ezek elmúlnak, és minden újjá lesz téve. Maga a Teremtő Isten ígéri ezt meg nekünk. Ugye milyen jó lesz??

Kívánunk a Botondnak gyógyulást.

Ha megiszol egy üveg ásványvizet gondolj rám!!

Ha többel nem is tudsz segíteni, gyűjtsd össze a kupakokat, és juttasd el nekünk. 

Ezt az iwiwről szedtem le.

FELHÍVÁS!!!!!!!!! Madarasi Botondnál a leukémia egy ritka fajtáját állapították meg, és most a pécsi gyermekklinikán kap kemoterápiás kezelést, amelynek a végén csontvelő átültetésre lesz szüksége.
A mellékhatások enyhítésére olyan gyógykészítményekre lesz szükség, amelyeket a TB nem támogat.
Ezeknek a készítményeknek a beszerzéséhez, és Botond utaztatásának költségeihez szeretnénk kérni bármilyen, lehetőség szerinti segítséget.
Műanyag kupakok leadhatók minden helyszínen, ahol a plakátokat látják.
Az alábbi telefonszámokon is érdeklődhetnek:
0630-3773579
0620-4881877
e-mail: g.madarasi@gmail.com
Bankszámlaszám:Raiffeisen bank: 12077007-01134185-0010000
Segítségüket előre is köszönjük!

 Sziasztok! Találkozunk legközelebb. 

 

Kreatív Blogger Díj

                                                                      Sziasztok. 

Régen jártam a blogomon, tudjátok új iskola, /amit végül is rám talált/, tanulás, ötödik osztály. Meg betegeskedés is volt közben.

Kifáradva, már alig vártam a téli szünetet. Most viszont meglepődve láttam, hogy

Anika, nagy meglepetésemre rám is gondolt a

 

                                                             kreatív blogger díjjal.

Hát ez nagyon nagy meglepetés volt számomra. Anika a Networkon

az üvegfestő klub vezetője, és sok érdekes és szép kreatív dologgal foglalkozik. 

A blogja itt található meg: Apám nem volt üveges

Ezúton is köszönöm. Igyekszem méltó lenni rá. 

De mi is ez a blogger díj?

Ez egy vándordíj amihez komoly szabályzat is jár, és akkor a szabályok:

1. A díjat meg kell köszönni. (Szerintem ez természetes)
2. A lógót ki kell tenni a blogomra
3. Be kell linkelnem akitől kaptam
4. Tovább kell adnom 7 embernek
5. Be kell linkelnem őket
6. Megjegyzést kell hagynom náluk
7. El kell árulnom magamról 7 dolgot

 Ezzel három dolognak eleget is tettem. De ott van a további négy dolog. 


Tehát hét dolgot kell megosztanom magamról, de ezeket csak csendben, ne áruljátok el senkinek, főleg az elsőt: 

1./ Nem szeretek iskolába járni. Illetve nem is azzal van a gond, hanem hogy korán kell felkelni, mindegy, hogy hideg van vagy meleg akkor is menni kell. És képzeljétek a tanárok állandóan bennünket kérdeznek. Mintha ők nem tudnák!!  Én nem is tudom??!!!  
 2./ Ezzel kapcsolatos a második is. Még hogy suliba kell menni, de még tanulni is kell. Na jó, annak legalább van valami haszna. De délután már hulla fáradtan újra leülni és házi feladatot csinálni, már nem az álmaim közé tartozik. Azért igyekszem magam romjaimból összeszedni.
3./ Azért jól kijövünk egymással. Mármint a tanárokkal, és az osztálytársakkal is. De nem szeretem amikor csúnyán beszélnek. 
4./ Na,  váltsak egy kicsit komolyabbra. Szeretek rajzolni, meg üveget festeni. Bár mostanában a TV pihentet leginkább, de ezen változtatni fogok.
5./ Szeretek focizni, és biciklizni. Mindegyikből kevés jutott az idén.
6./ Szeretem az állatokat, kedvencem a ló. Szeretek lovagolni, bár itt nemigen áll módomban.

   Egyévesen ültem először a lovon.     

                                                              Ő pedig Juhar.


7./ Néha nem értem a kortársaimat. Nem értem, miért kell az embereknek káromkodniuk, és a gyerekeknek főleg. Vagy miért kell olyan ocsmányul beszélniük. Tisztelet a kivételnek. /Akinek nem inge, ne vegye magára. De akinek inge öltözködjön vastagon. / Meg az órán ha már ott vannak, miért nem figyelnek. Hiszen sokkal többet lehet úgy tanulni.
8./ Ebbe bele lendültem jól. Már majdnem folytattam. A végére sok minden jutott eszembe.


Most jön a neheze! Kinek küldjem tovább? Hát ez ügyben még keresgélnem kell. Nem tudom az ismerőseim közül kik blogolnak.


Akkor a két dolog még vissza van. De igyekszem bepótolni. 




Sziasztok. Találkozunk legközelebb. Gyertek vissza máskor is.