Szóval, megint eltelt majdnem egy év. Gyorsan telik az idő. Iskola, szünet, iskola, szünet. Ennyi egy év.
Amíg izgulok, hogy milyen lesz az új suli, új hobbit is találtam. Ez ami mindig is körül vett: a természet. Séta a szabadban, felfedezni a környéket. Találni szebbnél szebb környezetet. Ami itt van, körül vesz bennünket. Csak meg kell állni, és oda figyelni rá.
Egyik kedvencem, a hansági erdők. Sajnos amikor először voltunk, nem tudtam lencsevégre kapni a látványt, ami csodálatos volt. De kezdem az elején.
Az egyik ilyen csatornánál őzeket vettünk észre, hogy ott isznak. Egyből leszálltunk a bicikliről. Mivel az őz elszaladt, mi csendben igyekeztünk tovább, és az utunkat az erdőn keresztül a magasles felé vettük. Ekkor az erdő felől zaj csapta meg a fülünket. A következő másodpercben egy nagy csorda szarvas vágtázott át előttünk, kb tíz méterre. Az utolsó megállt, és ránk nézett. Nem zavartatta magát. Persze, mert mi moccanni sem tudtunk, annyira ledöbbentünk. Az se jutott eszünkbe, hogy a telefonnal lefényképezzük őket. Mire felocsudtunk, már bevetették magukat az erdőbe.
Utána többször kimentem, hol gyalog, hol egyedül,
hol a barátommal.
Volt móka, jókedv, kacagás.
Reménykedtem, hogy a csordával még összefutok. Arra jártam, amerre a vaddisznók is járnak. Ott volt a nyomaik, a dagonyák.
Egyszer ott ugrott át nem messze tőlem a szarvas. Sikerült lencsevégre kapjam.
Ha nem is a csorda, de volt még élmény, amikor a magas fűből neszt észleltem. Rögtön a fényképezőért kaptam, és beélesítettem. A következő jelenetet sikerült lencsevégre kapnom:
A szarvas kidugja a fejét a fűből
majd megindul
és ott előttem ugorja át az utat
Fantasztikus látvány volt.
Tarts velem. Legközelebb a Dunaszigeti barangolást mutatom meg nektek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése