Várva várt ballagás.

Sziasztok!
Talán most sűrűbben tudok tudósítani, mivel végre eltelt nyolc hosszú év, amit úgy hívunk általános iskola. Persze közben volt költözés, az ország másik végébe. De tudjátok: ismerd meg hazádat. Azt hiszem én megismerem. Sok szép helyen fordultunk meg itt is a Hanság és Dunasziget környékén.

Szóval a ballagás. Mivel több iskolában tettem le a nyolc osztályt, így engem nem hatott meg annyira. Inkább az, hogy végre vége, és az izgalom, hogy milyen lesz az új sulim.
De nem akarok a közepébe vágni.

Szüleimmel és a tesómmal meg az unokaöcsémmel:

Éééés ezt szeretem a legjobban:

Szóval egyszer vége!! Jön az új!

Sziasztok. Legközelebb az új hobbimról, a természetjárásról tudósítok, valamint az új sulimról. Izgalmas lesz, úgyhogy gyertek vissza és kísérjétek figyelemmel.

Iskolai szünetek.

Üdvözöllek!
Régen találkoztunk. Igen, emlékszem. Ott hagytam abba, hogy lekerült a gipsz a kezemről, és irány a strand. Azóta voltam strandon többször is, meg a kezem is tört még el többször is.
Végre a strandon:

Nem fogjátok elhinni, virágzó banánt láttam ott az aquvatikumban, meg termő banánfát. Legszívesebben felmentem volna, és téptem volna belőle.

Íme:

Ha Debrecen akkor természetesen virágkarnevál jut eszébe mindenkinek. Egy kis ízelítő.

Rég volt, szép volt.

Ugye, mondtam, hogy rég volt.


 December tájékán korcsolyázni voltunk. Életem első mű korcsolyázása.

Sok szép élmény volt, mivel bejártuk a környéket. Voltunk a nyíregyházi vadasparkban. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Ellátogattunk Miskolctapolcára

A budapesti hegyekben kalandoskodtam:

a bátyámmal

Aztán a szünet után iskola, iskola után szünet. Költözés és újabb iskola. Egyszer csak vége lesz ennek a sok iskolának!!!

Egy kislány aki megmentheti testvére életét.

Sziasztok! 

"Amit akartok, hogy tegyenek veletek, azt tegyétek másokkal"
/Máté 7:12/.


Van két kedves, nagy szemű aranyos ismerősöm. Nevük Madarasi Botond, és Madarasi Lili.

Botondnak nagyon csúnya betegsége lett. A leokémiának egy olyan formája, ami az országban csak három gyereknek van.

Már kapott kemoterápiát a pécsi gyerek klinikán.

De Budapesten fog csontvelő átültetést kapni. A nővérét megvizsgálták, és Lilike alkalmas rá. Megmentheti testvére életét. A műtét sokba fog kerülni. Aki tud segíteni, az tegye meg, a család szívesen fogadja. Akár az anyagi támogatást, akár a jó szót, buzdítást.

Milyen jó lesz, amikor már nem lesz betegség, sem fájdalom sem halál. Mert ezek elmúlnak, és minden újjá lesz téve. Maga a Teremtő Isten ígéri ezt meg nekünk. Ugye milyen jó lesz??

Kívánunk a Botondnak gyógyulást.

Ha megiszol egy üveg ásványvizet gondolj rám!!

Ha többel nem is tudsz segíteni, gyűjtsd össze a kupakokat, és juttasd el nekünk. 

Ezt az iwiwről szedtem le.

FELHÍVÁS!!!!!!!!! Madarasi Botondnál a leukémia egy ritka fajtáját állapították meg, és most a pécsi gyermekklinikán kap kemoterápiás kezelést, amelynek a végén csontvelő átültetésre lesz szüksége.
A mellékhatások enyhítésére olyan gyógykészítményekre lesz szükség, amelyeket a TB nem támogat.
Ezeknek a készítményeknek a beszerzéséhez, és Botond utaztatásának költségeihez szeretnénk kérni bármilyen, lehetőség szerinti segítséget.
Műanyag kupakok leadhatók minden helyszínen, ahol a plakátokat látják.
Az alábbi telefonszámokon is érdeklődhetnek:
0630-3773579
0620-4881877
e-mail: g.madarasi@gmail.com
Bankszámlaszám:Raiffeisen bank: 12077007-01134185-0010000
Segítségüket előre is köszönjük!

 Sziasztok! Találkozunk legközelebb. 

 

Kreatív Blogger Díj

                                                                      Sziasztok. 

Régen jártam a blogomon, tudjátok új iskola, /amit végül is rám talált/, tanulás, ötödik osztály. Meg betegeskedés is volt közben.

Kifáradva, már alig vártam a téli szünetet. Most viszont meglepődve láttam, hogy

Anika, nagy meglepetésemre rám is gondolt a

 

                                                             kreatív blogger díjjal.

Hát ez nagyon nagy meglepetés volt számomra. Anika a Networkon

az üvegfestő klub vezetője, és sok érdekes és szép kreatív dologgal foglalkozik. 

A blogja itt található meg: Apám nem volt üveges

Ezúton is köszönöm. Igyekszem méltó lenni rá. 

De mi is ez a blogger díj?

Ez egy vándordíj amihez komoly szabályzat is jár, és akkor a szabályok:

1. A díjat meg kell köszönni. (Szerintem ez természetes)
2. A lógót ki kell tenni a blogomra
3. Be kell linkelnem akitől kaptam
4. Tovább kell adnom 7 embernek
5. Be kell linkelnem őket
6. Megjegyzést kell hagynom náluk
7. El kell árulnom magamról 7 dolgot

 Ezzel három dolognak eleget is tettem. De ott van a további négy dolog. 


Tehát hét dolgot kell megosztanom magamról, de ezeket csak csendben, ne áruljátok el senkinek, főleg az elsőt: 

1./ Nem szeretek iskolába járni. Illetve nem is azzal van a gond, hanem hogy korán kell felkelni, mindegy, hogy hideg van vagy meleg akkor is menni kell. És képzeljétek a tanárok állandóan bennünket kérdeznek. Mintha ők nem tudnák!!  Én nem is tudom??!!!  
 2./ Ezzel kapcsolatos a második is. Még hogy suliba kell menni, de még tanulni is kell. Na jó, annak legalább van valami haszna. De délután már hulla fáradtan újra leülni és házi feladatot csinálni, már nem az álmaim közé tartozik. Azért igyekszem magam romjaimból összeszedni.
3./ Azért jól kijövünk egymással. Mármint a tanárokkal, és az osztálytársakkal is. De nem szeretem amikor csúnyán beszélnek. 
4./ Na,  váltsak egy kicsit komolyabbra. Szeretek rajzolni, meg üveget festeni. Bár mostanában a TV pihentet leginkább, de ezen változtatni fogok.
5./ Szeretek focizni, és biciklizni. Mindegyikből kevés jutott az idén.
6./ Szeretem az állatokat, kedvencem a ló. Szeretek lovagolni, bár itt nemigen áll módomban.

   Egyévesen ültem először a lovon.     

                                                              Ő pedig Juhar.


7./ Néha nem értem a kortársaimat. Nem értem, miért kell az embereknek káromkodniuk, és a gyerekeknek főleg. Vagy miért kell olyan ocsmányul beszélniük. Tisztelet a kivételnek. /Akinek nem inge, ne vegye magára. De akinek inge öltözködjön vastagon. / Meg az órán ha már ott vannak, miért nem figyelnek. Hiszen sokkal többet lehet úgy tanulni.
8./ Ebbe bele lendültem jól. Már majdnem folytattam. A végére sok minden jutott eszembe.


Most jön a neheze! Kinek küldjem tovább? Hát ez ügyben még keresgélnem kell. Nem tudom az ismerőseim közül kik blogolnak.


Akkor a két dolog még vissza van. De igyekszem bepótolni. 




Sziasztok. Találkozunk legközelebb. Gyertek vissza máskor is.

Élet Debrecenben-költözés

 Sziasztok kedves ismerősök, és leendő ismerősök.
          Köszöntök mindenkit az oldalamon.
                    Zoli vagyok, és ez az első blogom.   

 Nem is tudom hol kezdjem. Talán az elején.
Július végén Debrecenbe költöztünk. A nyári szünetem nem épp jól telt, várakozás volt.
Várakoztam, hogy levegyék a kezemről a gipszet, és várakozva néztem a költözés elé.
Ötödikes leszek,és harmadik iskolába fogok jánki, olyan négyszáz kilóméterre
onnan ahol születtem.
Eljött a várva várt nap. Be volt pakolva az autónkba, annyi hely volt hátul, épp hogy elférjek.
Már csak aput vártuk, hogy hazajöjjön. Nagyon izgatott voltam, mi vár ott rám.
De nem volt olyan sima az indulásunk. Hirtelen felhőszakadás kezdődött. Az eresz nem tudta levezetni
a vizet annyi esett.
     

      
Apunak is meg kellett állni az úton akkora eső volt. Még a tetőt is megrongálta, a konyhában is csorgott a víz.
A vihar elvonult, apa hazaért, és mi elindultunk. Úgy éreztem sosem érünk oda. Háromszor mentünk
viharba, és háromszor álltunk meg mert nem lehetett tovább menni. Milyen jó lesz, amikor nem lesznek ilyen szélsőséges idők már. Este fél nyolckor értünk Debrecenbe.
Miután kipakoltunk nem sok erőnk volt, még gondolkodni sem. Fáradtan zuhantunk az ágyba.
Másnap kipihenten ébredtem.
   Hát itt vagyunk!!!
     Új élet, új iskola!!!
Jajjjjj,nnneee!!! Iskolaaa!! Most még hallani sem akarok róla.
De még nincs is iskolám! Lehet, hogy nem fogunk iskolát találni? Eljátszottam a gondolattal. Á, ilyen szerencsém nem lehet. Vagy lehet, hogy egy suliba sem fognak felvenni? No de ez a szülők dolga. És biztos vagyok benne, hogy szereznek nekem sulit. De még itt a nyár, és másnap lekerült a gipsz a kezemről.
Mehetünk a strandra.
De ezt legközelebb írom le.

                                                     Sziasztok! Gyertek vissza máskor is!